|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 3 találat | lapozás: 1-3 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Czegõ Zoltán 2011. május 13.Czegõ Zoltán: Emigráltam Magyarországról RomániábaHúsz érdeklõdõ, versek, emlékezés, részletek a regénybõl - Czegõ Zoltán Katonabogár címû regényét mutatták be a könyvtárban. Konok ember: sem a régi itteni rendszer, sem az utána jövõ rendszer - már Magyarországon - nem tudta megtörni - így jellemezte Lõrincz György író a csütörtök késõ délutáni könyvbemutatón Czegõ Zoltánt, aki 73 évesen, 22 év magyarországi tartózkodás után idén hazaköltözött Erdélybe. Hozzátette, hogy Czegõ néhány évtizeddel korábban költõként is különutasnak számított az akkori erdélyi magyar lírában. Czegõ erre kijelentette, hogy tulajdonképpen emigrált Magyarországról Romániába: már évek óta nem érezte jól magát abban a környezetben, ahol csupán a disszidálás utáni években, 1988 és 1994 között volt jó számára. Ottani lapoknál dolgozott, de a kilencvenes évek közepétõl kevés írása jelenhetett meg. Közben írt öt regényt is, ebbõl három megjelent - Idõrianás címû regénye az Irodalmi Jelen jeligés pályázatán különdíjat nyert több mint kétszáz pályamunka közül. A most megjelent, Katonabogár címû, kétszáz oldalas regénye az eltûnt gondolkodásmódú, hagyománytisztelõ székely falu pusztulását mutatja be. Czegõ felolvasta a mû elsõ néhány oldalát - ezekbõl kafkai, illetve camusi képek bontakoznak ki - a katonabogarak megjelenése (akárcsak a patkányok Albert Camus A pestis címû regényében) valami nagyon nagy bajt sejtet. A bemutatón Czegõ több versét is felolvasta, a rendezvény köteteinek dedikálásával zárult. Katona Zoltán Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely) 2011. május 18.Lovagok és talpasokLovagkorban élünk, én mondom, újabb lovagkorban, amikor vitézek és lovagok csörtetnek életlen kardokkal meg egymást becsmérlõ, ugyanvalóst éles szavakkal. Az is meglehet, már én is megérem, hogy a magyarság egyenként és általában mind tartozik majd valamelyik rendhez. Csak éppen a magyarság háza táján nincs, nem lesz rend a sok rend vakuló világában. Mert vakulunk, vakulgatunk, én pedig vakmerõ módon hiszek. Tényleg hiszek a magyar nemzet feltámadásában, s valóban hiszem, hogy egyszer s tán még életes idõmben meg is szólalnak ezek a lovagok, vitézek egységesen és egy cél érdekében: ha már földjeinket nem, hát jogunkat, használati jogunkat az igazsághoz, azt adják vissza, még ma! Mert a kis lépésekbõl hosszas, nagy helyben totyogás és milliárdosodás leve, de nem a nép, nem a nemzet javára. Ez nem úgynevezett föl- meg bevezetés. Ez eddig az a környezet és körülmény, állapot, amelyben elhelyezni szeretném azokat, akik hatalmas lépéseket tettek, áldoztak és óvtak, okítottak és eligazítottak százezreket a maguk életében az igazi magyar fölemelkedés, megmaradás érdekében. (Próbáltam megmagyarázni egyszer Budapesten a franciának tolmács segítségével az ún. határon túli magyar milliók helyzetét, értegette, ám egyszer azt kérdezte kitágult szemekkel: miért használom többször is a megmaradás fogalmát. Nos, errõl akkor és ott még külön is...) Szécsi Antal tanár immár jól túl a hetvenen. Egész életét az iskola- és nemzetépítésnek szentelte, így, ahogy mondom. Nem volt lovassága, maga is gyalogos volt az egykor lovas nemzetként emlegetett magyari világban, a maradékban, ám amit elvégzett, annak immár van alapja is, tetõzete is. Megírta több évtizedes munkássága után, már nyugdíjasként, Vargyas község monográfiáját. �?néletírása is figyelemébresztõ, amikor hinni kell a feltámadás(unk)ban, s azért tenni is kelletik, az imán kívül. Legújabb könyve a Meglesett élet. Besúgói jelentések Borbáth Károly történészrõl. Hatalmas levéltári munka eredménye ez a kis könyv, azonban széles betekintést enged - ezért felejthetetlen többek között - a kommunista rendszer szekuritátéjának technikájába. Krimi a javából, hiszen áldozata is van: az egyetemi tudós tanár, aki belehalt az üldöztetésbe. Együléses könyv, abbahagyni nem lehet, újraolvasni azonban kívántatja a megdöbbent embert. Idézek Borbáth Károly egyik lehallgatott és a szekus iratcsomóból Szécsi Antal által ide másolt szövegbõl. Te, szerencsétlen, félénk nemzet. Mit akarsz még? Elhagytuk a történelem küzdõterét, mert gyávák vagyunk. Fogyatkozunk. Hogy értelmesek vagyunk? De ehhez bátorság is kell. Mit tanultatok õseinktõl? Elfelejtettétek? El lehet felejteni egy ilyent? Gyávák! Megvakultatok? Mindenkinek van hazája, csak nekem nincs. Sziszegett, csámcsogott, gondolom, a lehallgatótiszt, és vitte a szöveget. �?s a szekus ma is köztünk él, vállalkozó, miegymás, senki nem bántotta, a nagy 1989-es teadélutánt követõ két évtizedben sem. Borbáth Károlyunk azonban nincs már. Elüldözték saját földjérõl, bele a halhatatlanságba. Szécsi Antal élete és munkássága példaadó akkor is, amikor maga kereste és mutatta tanulóknak és szülõknek az igazak útját, igaza van most is, amikor a rettenetes román diktatúra pusztításaira tereli, tán nem hiába, a figyelmet. Hiszen - mondottam - a kommunizmus hírhedt lovagjai ma is élnek, és mesés gazdagságban, addig, míg meg nem halunk mi, mindannyian, ilyen-olyan kardos, pártoskodó magyarokként. Ez a mese vége. (Az a francia akkor megértette Budapesten, mit jelent súlyában az a szó: megmaradni.) Czegõ Zoltán Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2011. június 4.A magunk szolgái legyünk!Ha összegyûjtenénk a magyar nemzeti gyásznapokat, bõven kitelne belõlük egy boldog magyar nemzeti hónap, ha azt át lehetne minõsíteni rózsaszínre. Ám jelentkeznének rögvest mások, hogy kimaradt belõle egy csatamezõ, egy szoros védelme, egy királyi vagy miniszterelnöki szerzõdés megkötése, illetve egy-egy szerzõdés fölrúgása. Egy boldog negyedévre vagy gyászosra is telne belõlük... A nagyhatalmak trianoni 1920-as parancsolata - szerzõdésnek semmiképp nem lehet nevezni, ahhoz két fél beleegyezése szükséges - tulajdonképpen az Osztrák-Magyar Monarchia szétszórását akarta és érte el. Számunkra azonban végzetes volt a parancsolat, mert szétszórta Magyarországot és a magyar nemzetet egyaránt, az ország kétharmada másé lett, akiket egy másik, a szovjet parancsra szomszédos baráti országoknak voltunk kötelesek nevezni. Nem is mellesleg, hanem hangsúllyal írom itt, hogy ez is a kommunista átkos örökség része, hiszen Románia, Szlovákia, Szerbia ma is baráti ország miközben naponta hányják sírunkra a földet, ássák a gödröket. Hadd tegyem hozzá, magyar részen hatalmas hibák is segítették eme leendõ baráti országokat minél nagyobb magyar terület elszakítására. A bennünket is háborúba rántó majdani Ausztria igényt tartott a Dunántúlra, Moson és Sopron vidékére, anélkül, hogy újjá írná a történelmünket román módra, vagy új hegy- és vízrajzi térképet vetett volna a trianoni, abszolút tájékozatlan hatalmi képviselõk asztalára, mely szerint az Ipoly folyó hajózható például... Az osztrák fél egyszerûen bejelentette - és meghallgattatott! -, hogy Ausztriának a Dunántúlra szüksége van, mert az az éléstára volt mindig, punktum. Emlékezzünk, Sopron alig-alig menekült meg, csupán egy kierõszakolt népszavazással maradhatott Magyarország része. Ez viszont soha nem valósult meg a Felvidék túlnyomó részt magyar lakta területén, az a rész ment szlovákká, szlovákba. A magyarság Trianonnal az ördögön lovagol ma is, az anyaországban is. Friss, frissebb levegõ után kapkodva, némelyes örömmel vehetjük tudomásul, hogy van még remény. Június 4-e az Orbán-kormány döntése révén immár a nemzeti összetartozás napja lett. Ennek örömértékébõl semmit nem vonhat le az emlékezés. Emlékezés arra, hogy milyen körülményeket teremt például Szlovákiában ma is a magyarok kettõs állampolgársága. Egy életünk van, s egy halálunk. Egy magyar kultúránk és egy nemzetünk. Más szolgálatot el nem ismerhetünk magyarokként, mint a nemzet és az európai, az egyetemes kultúra szolgálatát. Czegõ Zoltán Háromszék (Sepsiszentgyörgy) lapozás: 1-3
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
